Sunday, March 24, 2013

001

Asa okitesugu
keitai narasu
kimi wa honto wa
utsukushi...

Cikáznak a gondolataim, fejben már megírtam ezt a beszámolót ezerszer - ezzel keltem és feküdtem, most hogy itt tartok, mégsem tudom, mit kéne írjak. Teljes képzavar, cikázó gondolatok össze-visszasága.

Prologue 

2006-ot írhattunk, 16 éves kezdő vk-s voltam, de már két lábbal kint voltam a nonstop An Cafe - Gazette és a mainstream bandák hallgatásából, kerestem az igazit. Mindent leszedtem, ami - nap mint nap - felkerült a netre, így jutottam el a THE妃阿甦 (The Piass)-hoz. Előtte nem is hallgattam annyira hardcore bandákat, mint ők, de szerelem volt első hallásra. 


Egy évre rá énekes csere történt és a szerelem még mélyebb lett. Kis virgoncként minden nap nézegettem az
új  énekes - Tetsuya - blogját, mentettem is szorgosan lefele a képeit, nyálaztam a hajára, arra hogy milyen istenségeket ismer (Juka, Hizaki, Sui) 

Korábbi énekes, Takayuki sokszor rakott fel magáról képet, amiben a telefonját is villantotta, de rá sem bagóztam, nem tetszett, nagyon kis ocsmány volt.
Aztán megtört a jég, és Tatsuya mindent megváltoztatott ezzel:

Haj, hang után újabb csoda: egy telefon. Kerestem-kutattam neten, de sosem leltem (mai napig nem tudom milyen model). Váltani már ideje volt, hiszen a Nokia 3410 már akkor is ultragáznak számított, annak ellenére, hogy remek kis teló, törhetetlen, örök ideig hűséges, mégis...
Amiben biztos voltam hogy kell egy kagyló, ez a design 10/10 - meg is találtam az álom telefont, a Sony Ericsson so706i személyében:




Itt ugrunk pár évet, 2008 lett és semmi nem történt. Már nagyban jártam NS-ekre (sőt, már kezdtem is elveszíteni az érdeklődésem a felemás zenei felhozatal miatt), NG viszont akkor még csak gyerekcipőben járt. A 2007-08 szilvesztert leszámítva az első nagy lépés a nyári A38-as buli volt. Nem emlékszem a részletekre, de az kristálytisztán rémlik, hogy Nana valami ázsiai ismerős kezéből kapta ki a mobilt és rohant oda hozzám hogy nekem ez kell  És hopp a kezemben is volt egy so706i O(≧∇≦)O
18 éves voltam, az okostelók kezdtek teret hódítani, 3410 pedig már tényleg vérciki volt, de a japán telefon még váratott magára, úgyhogy kellett egy alternatíva. Pár nap kutatás után jött is a megoldás, a Nokia N76


Baromi jó telefon (volt), Symbian op. rendszerrel, pofon egyszerű kezelhetőséggel (és akkor még jónak számító) 2 megapixeles kamerával, összecsukva tükör volt (*o*), boldogság volt, de a tündér mese hamar végett ért. Pár évre rá születésnapi kocsmatúra volt az esti program, és önhibámon kívül a telefon kinyitva a földre zuhant. Nem is lett nagy baja, kicsit lötyögött, viccesen csukódott be. Aztán mint egy aggastyán fokozatosan épült le, odáig eljutva hogy gyk. kettétört a telefon, amire addig úgy vigyáztam és óvtam, mint a szemem fényét (és amiért anyukámék azért születésnapi ajándékként képesek voltak kiadni félszázezret ! -.-)...


Megint maradt a 3410, gázosabb volt, mint valaha~ Akkor tényleg elhatároztam hogy kell az álom teló, kerül amibe kerül, de saját magam kaparom össze az árát. Elkezdtem újra beleásni magam a témába minden eddiginél részletesebben. Jött is az isteni áldás, egy Japán kormányrendelet fényében, miszerint a DoCoMo kötelezve lett, hogy a 2011-es nyári kollekcióval kezdve ezután minden telefonjának hivatalosan kártya függetleníthetőnek kell lennie. Meg is volt a cél, mentem is fel a DoCoMo honlapjára, aztán a STYLE részlegben meg is találtam amit kerestem: F-02D 

Az F-02D akkor még csak egy bejelentett telefon volt, mint a 2011-2012 téli-tavaszi kollekció LEG darabja. Sőt, a mai napig az egyik leg a konkurens Sofbank modellel (007SH) egyetemben. Szerintem simán életem egyik legjobb szakasza volt, hiszen akkor már tudtuk, hogy az én all time five japán bandám, a Megaromania Német koncertjén első sorban fogunk tombolni. Akkor még naivan azt hittem pár hónap alatt simán összeszedem diákmunkából azt a laza 30-40 ezer yen-t és majd a kis Hyoga-val azzal fogok közös képet csinálni... mission impossibru.

and now...

Az iskolának vége lett, érettségi + 2 szakma, telefon meg sehol, viszont szabadság és nyár volt. 3410 volt még mindig a zsebemben - 2012-ben. Hja... 
Úgyhogy Danitól vettem egy Omniát, életem egyik nagy csalódása. Alapból mély ellenszenvet és megvetést érzek a touchscreen-nel szemben, és ez be is bizonyította hogy teljesen jogos és megalapozott volt. 

Életem egyik legjobb nyara után persze elkezdtem keresni munka után, mert szeptember 1.-e beköszöntével mindenki újra visszaült a sulipadba, míg én otthon rohadtam. Ami amúgy marha jó - kb. pont egy hétig, utána ki is fullad a dolog.
Pár hónap elteltével, jó sok önéletrajz kidobásával és nagyon kevés visszahívott interjú után anyukám megmentett, és felhívott egy november végi napon, hogy lehetne menni az Intersparba melózni. Nem egy cikk van róla neten, hogy Mo,-n a munka lehetőség csöppet korlátozott, és tényleg lehetetlenség elhelyezkedni, szóval nem sokat kellett gondolkoznom, merthogy a szar is jobb, mint a semmi, így kerültem 2012. december 10.-én az Intersparba, mint a zöldségesek (k)rém(j)e ( ´ ▽ ` )ノ  
Nem "jó döntés", de a kényszer nagy úr,  és persze így is közelebb is kerültem a célhoz, rövid matekozás után ki is számoltam, hogy 2013 márciusban nekem lesz annyi pénzem, hogy talán megtudom venni a telefont.

...goal

Jó pár év álmodozás után, és pár hónap kemény fizikai meló után végre siker, és nevetve visszatekintés az eddigiekre, de a cél elérve enyhe deja vu érzettel. 

A kezemben van álmaim telefonja 

Ezzel úgy gondoltam újra nekiállok blogolni is, mert miért ne ( talán most tovább fog élni, mint a korábbiak...).
Úgyhogy gondoltam összedobok egy kis leírást róla, hátha mást is megfertőz és kedvet kap hozzá (megjegyzem pont azért sem volt hosszú életű egyik blogom sem, mert nincsen írói vénám, és mindig tök gáz volt vissza olvasni, amit írtam ( ̄ー ̄))


F-02D




A postai csomag nagyon stílusos, undorító plecsnikkel és ragasztásokkal, de ez legyen a legkevesebb, kinyitva a csomagot már kellemesebb meglepetés fogadott, a doboz:



Semmi extra, puritán - az van rajta, ami muszáj, semmimás. Unbox-ing nem lett dokumentálva, arra nem lett volna türelmem, úgyhogy gyors szét is kaptam a dobozt, amit tartalmazott:


  • Fujitsu F-02D Flip Phone
  • Akkumlátor x 1
  • AC fali töltő x 1
  • Telefon dokkoló x 1
  • Box & kézikönyv x 1 



Jött is a probléma, a villásdugó. Persze sejtettem is, de látatlanban nem tudtam milyen átalakító fog majd kelleni. Egy már volt itthon az N76 miatt, de az egy más szabvány (angol), míg ez kínai. A megoldás itt is egy átalakító volt:


Külső

Ez az amit sosem értettem az ilyen telefon elemzéseknél, miért... Hiszen mint minden más úgy ez is totál szubjektív. Meglátod, és vagy megszereted, vagy nem. Szerintem zseniális, engem megnyert, gyk. csak a design miatt választottam ezt: gyönyörű oldschool forma, nem ilyen béna lekerekített sarkok (mint a blogomon, hopp xD) 


A telefon bal oldalán helyett kapott egy töltőfej, egy HDMI bemenet, illetve egy auto open gomb, míg a jobbon 3 gyors gomb (kamera, 3D bekapcsolás, és valami zárt funkció, ami csak Japánban megy, így nem jöttem rá), illetve a hátoldalon egy lock gombbal lezárható az akksit védő tok (a víz-, és porállóság miatt).


Hátoldalon található egy led világítás / vaku, fingerprint (azaz ujjlenyomat olvasó), valamint a telefon lelke, egy 16.3 megapixeles CCD / CMOS kamera (mely 3D-s kép 
és videó készítést is támogatja!)




Az aksi alatt található egy MicroSD bemenet (mely 32 GB-ig bővíthető ), valamint a SIM kártya slot-ja, mely - akárcsak az iPhone-nál - nem a hagyományos 33 × 66-os mérettel, hanem kisebb, 15 × 25-ös mérettel rendelkező micro-, vagy mini SIM.



Hardver, menü

Megint egy olyan dolog, amit nem értek, miért mániája az embereknek.. nah jó, valamilyen szinten azért mégis, hiszen pl. autót nem vesz az ember külső alapján, fontosabb az alatta dübörgő vas (vagy talán én vagyok az a ritka kivétel, aki autót is külső alapján akar )
Itt egy AG5 1.2Ghz Processor-ral van dolgunk, hozzá 2GB ROM / 512MB RAM.

2011 végén még csúcsmodel volt, lehet mára már ezer jobb verzió kijött, nekem tökéletesen megfelel, nem volt probléma eddig - programokkal úgy sem lesz tele (nem is lehetne, mert borzasztó nehéz kosztümizálni az op. rendszer miatt).

A main display 3.4 Inch 3D Touchscreen (480 x 854 pixeles). Ez képekről nem jön át, ha a telefont önmagában nézzük (ezért is lesz majd összehasonlítás ld. lentebb), viszont kézben tartva kitűnik, hogy ez brutál nagyfejű japán emberekre van szabva !!*___*  Hihetetlenül nagy a képernyő, könnyem kicsöppent a gyönyörűségtől.

Operációs rendszer. Symbian? Android  iOS  Nem 
DoCoMo UIM (A cég saját fejlesztésű rendszere)  Gyk. hasonló, mint a Symbian, rácsos / négyzetes elrendezés, korrektül egyszerű és átlátható, viszont szinte csak minimálisan testreszabható.

Mivel világszinten használható ezért a nyelv sem CSAK Japán, van benne engrish is (engrish, mert akadnak vicces félre fordítások, bár én még nem találkoztam velük, de olvastam róluk, és valóban mókásak).
Billentyű. Nincs qwerty, van viszont 5 féle kanji / kana beviteli lehetőség, romanizált szám-, és karakterkészlet, valamint unikódos rendszerben ugyanez !!*w*

Multimédia



Korábban említettem a 16.3 megapixeles CCD / CMOS kamerát (3456 × 4608 pixeles max. felbontásig támogatott HD és 3D-vel is megtámogatott optika). A beállítások tárháza végtelen, van itt minden (halszem optika, panoráma, art, toy, blur, etc.) és az eredmény tényleg fantasztikus, még sötétben is olyan képet csinál, amit még digitális fényképezőnél sem láttam. Sajnos nem tudom megmutatni, mert az USB kábelem még a vámon csücsül (de ami késik, nem múlik)...
Full HD videó baromi jól hangzik papíron, ellenben csalódás, hogy mindössze 21 másodpercet enged felvenni. HD-ban ez valamivel jobb, azt hiszem 50 másodpercben körül mozog, míg alacsonyabb felbontásban pedig
már perceket enged a gép (persze így is tűéles, profi képet csinál).  Ezt benéztem, mert a japán számozás logikátlan és sz*r, Full HD-ban is órákat lehet camwhore-kodni :3

Zenében nem remekel, akárcsak sok japán társa, egyedül a WMA formátumot támogatja. 32 GB-ot pedig szépen meglehetne tölteni, de szerencsére nem ezzel fogom kinyírni az aksit.
Van még bárkód leolvasó, valamint TV (TV One-Seg Tuner (Japan specific TV tuner)), GPS, és 3G internet, de ezek a funkciók csak Japán hálózatban érhetők el kitudja miért... 

Természetesen van Wi-Fi (802.11 b/g/n), de még nem próbáltam, szerintem nem is lesz rá szükségem.Akad még itt infrared, meg minden hülyeség, amiről nem ejtenék szót, mert fölös és úgy sem fogom használni~

Összegzés:
Próbáltam objektív maradni, és nem isteníteni, mocskolódni nagyon, de szerintem ez (ebben az esetben) lehetetlen. Rövid is akartam lenni, mert szerintem ember nem lesz, aki így elolvassa... ^ ^

Bár kedvcsinálót említettem, sokat gondolkoztam, hogy lemerjem-e írni az árát. Nem-e lenne felvágás (nem hát, saját kereset, hadd szórjam el olyan hülyeségre, amire akarom)  ? De úgy döntöttem szarom le, így sem adok más(ok) véleményére, hát legyen...



















  • Telefon - 645 USD
  • Szállítás Japánból - 40 USD
  • USB kábel - 40 ¥ (+ 30 ¥ service fee + 15 ¥ domestic delivery fee kínából)
  • USB kábel szállítás kínából - 201 ¥
  • Telefon vám: 46,500-, HUF
















  • Hálózati átalakító: 990 HUF
  • =======================


    Végösszeg:  222,675 HUF (+ még a meg nem érkezett USB kábelem vám díja, mely kb 3,000 HUF lesz, ha vámoltatják)



    Megérte? 

    NEM ! ! NEM NORMÁLIS AKI ENNYIÉRT VESZ EGY TELEFONT, KIBASZOTT FASZ (Hello!),  de rólam van szó, több éves álom beteljesüléséről, már hogy a fenébe ne érte volna meg...



    FAQ:

    DoCoMo, Softbank, F-02D, 007SH WTF?

    DoCoMo és a Softbank nem mobilgyártó cég, ahogy azt sokan hiszik, hanem csupán szolgáltató (mint nálunk a Telenor, T-mobile), aki forgalmazza a telefont. F-02D minek a rövidítése  Pofon egyszerű. A japán telefonokat is márka szerint különböztetik meg, így az F pl. a Fujtisu (Siemens helyi megfelelője), SH az Sharp, etc.



    Végül pár kimaradt kép 






    Méret összehasonlítás



    Rengeteg mindenről így sem írtam, pl. a cuki kis segítőről, a Machi-chara-ről, a Kisakae tool-ról, stb, de mindegy. Próbáltam viszont fényképezővel egy videót csinálni, mert a képet forgatni iszonyat élmény, és az a hang, mikor az auto open-nel kinyitom a telefont meg amikor a képet böködöm - eorgazm ! *___*




    A blogról

    Sok idő telt el míg eljutottam ide, úgyhogy már csak ezért is írni fogom. A domain - mint látható -  már ezer éve foglalt volt, a design a sablon miatt adta magát, csak csiszolni kellett rajta. Igyekszem írni, leginkább beszámolókról, személyes élményekről, szóval a szokásos~ remélem a legjobbakat, és hogy páran azért velem tartanak. ( ゚▽゚)