Reggel 4-5 körül baromira fájt a nyelvem, arra keltem, hogy agonizálok lelkileg ！Pár órával később mintha kicseréltek volna, még a pöszeség is elmúlt, csodás napnak nézünk tehát elébe, már csak a reggeli van hátra, remélem a legjobbakat. ☆
Amit december 8.-án Momo rám kent (és ami azóta sem lett egyszer sem újra festve) egy csoda, alig vesztett a színéből~ De ideje már a váltásnak, és persze már csak ez maradt hátra:
